Az Országút Harcosa

Videóhírek, 2022. Július 21. Senki sem számított a katasztrófára. A harmadik világháborút sikerült elkerülniük a keleti és nyugati nagyhatalmaknak, melyek közösen dolgoztak a világ békéje és egysége érdekében. A mezőgazdaság forradalmi átalakulása elűzte az éhséget. Az utazási lehetőségek növekedésével az emberek jobban megismerték és megértették egymást. 2022. Július 21-e úgy kezdődött, mint bármely másik nap. Az idő jónak ígérkezett, s a holovízió is csupa kellemes hírről számolt be. Egy kormányszóvivő büszkén jelentette be, hogy immár a háztartások 99 százalékát és az ipar 70 százalékát napenergia látja el. Általánossá vált a háromnapos munkahét, és a sydney-i futball-világbajnokságon a döntőt az Egyesült Államok csapata játszotta volna Angliával. Ki gondolta ekkor, hogy néhány óra múlva megkezdődik a civilizáció összeomlása. Még ezen a napon ismeretlen betegség tört ki, és olyan hihetetlen sebességgel terjedt el, olyan végzetes kimenetelű volt, hogy mire a kormányok és a tudósok rádöbbentek, mi is történik, a népesség fele kihalt. A járvány végigsöpört az egész világon, és mindenütt megtizedelte a lakosságot. Hiába próbálkoztak karanténnal, négy nappal a járvány kitörése után a világ lakosságának 85 százaléka halott volt. Nem maradt senki, aki kideríthette volna, mi okozta a járványt. Talán valami mutáns vírus volt, talán valamely hadiipari laboratóriumból szabadult el a végzetes baktérium, de mindez puszta találgatás volt, és senki nem törődött igazán vele, már mindenkit csak az érdekelt, hogy túlélje a járványt. Ijesztő sebességgel dőlt romba a civilizáció. A túlélők nem tudták, minek köszönhetik életüket, sem azt, meddig tart számukra a haladék. A durva erőszak lett a törvény. Részeg zavargások, rombolás lett úrrá. Egy szelet kenyérért már gyilkoltak. A nagyvárosok az éhség és a járványveszély miatt hamar elnéptelenedtek. Hat hónappal a járvány kitörése után a megmaradt emberiség két részre oszlott; azokra, akik a rendet és a békét akarták, és azokra, akik lubickoltak a zűrzavarban. Az előbbiek megerősített kisvárosokba tömörültek. Vezetőket választottak maguk közül, és megszervezték az önellátást. Katonák, földművesek, orvosok otthonai lettek ezek a kisvárosok, olyan emberekéi, akik újjá akarták építeni a civilizációt. A másik csoport a falakon kívül élte vad, durva életét. Ők voltak az új barbárok. Motoros és autós bandákba tömörülve száguldoztak, terrorizálva és megsemmisítve a civilizáció minden morzsáját. Te egyike vagy azon szerencsés túlélőknek, akik az Új reménynek nevezett városkában élhetnek. Éppen egy, az eddigieknél hatásosabb riasztórendszeren dolgozol, hogy ezzel is segítsd városodat, amikor kopogtatnak az ajtódon. A városi tanács két tagja az, akik nagyon izgatottnak tűnnek. Elmondják, hogy rádióüzenetet kaptak délről, A San Angló-i megerősített olajfinomítóból. Az ottaniak hajlandók 10000 liter benzint adni gabonáért és vetőmagvakért cserébe. A benzin pedig igencsak jól jönne Új Remény generátorai és mezőgazdasági gépei számára. 10000 liter ebből a ritka kincsből túl jó lehetőség ahhoz, hogy elszalasszátok. A tanács elfogadta az ajánlatot, és most az a gondja, hogy eldöntse, ki vigye el San Anglóba a terménnyel teli zsákokat és onnan viszsza a benzinszállítót. Hosszú és veszélyes út ez, vad, törvénytelen vidéken. Közlik veled, hogy rád gondoltak, téged tart a tanács a legalkalmasabbnak a feladatra. Egy Dodge Interceptort kapsz az útra, felszerelve géppuskákkal, rádióval, tetőre szerelt rakétavetővel, hangosbeszélővel és mindenfajta egyéb védelmi eszközzel, mint például az olajszóró vagy a kerékdöfő lándzsák, páncélzat és golyóálló ablakok. Nem kéreted magad, mivel a vállalkozás jelentősége óriási. Utad az új társadalmak közötti kapcsolatfelvétel kezdete lehet, ha sikerül. Vállalod a megbízatást!