Elátkozott Ház

Az eső könyörtelenül veri szélvédőd üvegét. Szemedet kidüllesztve, a volánt két kézzel szorítva kémleled magad előtt az utat, de a nedves sötétségen kívül semmit sem látsz. Bár az ablaktörlő ide-oda csapkodva hősiesen küzd a ráömlő vízzel, mégis alul marad, mert az eső egyre ádázabbul zuhog. Kissé csökkented a sebességedet; fényszóróid elkeseredetten kutatják az utat. BAKKER! Átkokat szórsz az ősz öregemberre, amiért erre az útra irányított téged. Valószínűleg balról vagy még inkább jobbról a második elágazásra gondolt. Jó viccei vannak! Igaz is, hisz láttad a szemében azt a gonosz csillogást, vagy nem? Azt a baljós tekintetet... De hát ez mégiscsak ostobaság! Egyszerűen rossz helyen kanyarodtál be, és elakadtál a szakadó esőben! Az eső nemsokára eláll - hisz ilyen erővel már nem eshet sokáig -, és akkor majd... VIGYÁZZ!!! Szélsebesen balra rántod a kormányt, hogy kikerüld a fényszóróid sugarában szinte a semmiből felbukkanó alakot. Kocsid hatalmasat zökken, ahogy átcsúszik a sziklás útpadkán, és végül az árokban köt ki. Mikor magadhoz térsz, megtapogatod a testedet - szerencsére nem sérültél meg súlyosan, csupán apróbb zúzódásokat szenvedtél. Lassan eszedbe jut, mi történt. Az az alak ! Biztosan elütötted - gondolod -, kizárt dolog, hogy sikerült kikerülnöd. Azonnal kipattansz a kocsidból, s közben imádkozol, hogy életben találd. Amint visszafelé mész, ruhád teljesen átázik az esőben az úton. Olyan sötét van, hogy alig látsz. De azt az alakot nem látod sehol! Megállsz, és végiggondolod, mitévő légy. Vajon biztosan láttál valakit, nemcsak a fény űzött veled rossz tréfát? Igen. Jól emlékszel rémülten feltartott két kezére és fajdalomtól eltorzult arcára, amikor kocsiddal nekicsapódtál. Az arca! Volt valami ismerős az arcában. Igen, felismerted, ő volt az az ősz hajú öregember, aki... Szived kalapálni kezd: nem, -ez lehetetlen! A félelemtől reszketve rohansz vissza a kocsihoz, nagy nehezen bedugod az indítókulcsot és erőteljesen elfordítod. A motor kettőt köhög, majd leáll. Újra indítasz, de ezúttal már nem is köhög a motor. Két kézzel megmarkolod a kormányt és rángatni kezded, hogy megpróbálj életet lehelni az autódba. Az akkumulátor azonban lemerült. Szemmel láthatóan ma este már nem jutsz ki kocsiddal ebből az árokból. Reménytelen helyzetben vagy, mégis elsősorban az autód izgat. Vajon hol szerzel most segítséget? Minglefordnál láttál egy autószerelő műhelyt, de az legalább harminc kilométerre van. Mintegy válaszul a kérdésedre, fény villan a távolban. Valaki villanyt gyújtott a hálószobájában. Micsoda szerencse! Vagy húsz kilométerre volt a legutolsó ház, és véletlenül épp valakinek a háza közelében robbant le az autód. Jól begombolod a zakódat, és kinyitod az ajtót. A kocsiból kiszállva most már alaposabban szemügyre veheted a házat. Nem messze tőled, balra egy kocsiút vezet fel a házig, amely jó ötperces gyalogúira lehet. Mire odaérsz, bőrig ázol, de másképp hogyan tudnál telefonálni a szerelőnek? Holnap fontos tárgyalásod lesz,nem késhetsz el. Nem, feltétlenül ott kell lenned. Miután felhívtad a szerelőt, valószínűleg meg is szárítkozhatsz odabenn. Becsapod a kocsid ajtaját, felhajtod zakód gallérját, és elindulsz a ház felé. A felvillanó villám fénye megvilágítja a házat, de te csak az esővel vagy elfoglalva, így nem tulajdonítasz semmi jelentőséget az égi jelnek. A ház öreg - nagyon öreg - és nagyon rozoga. Az ablakban pislákolni kezd a fény. Olyan, mintha bent petróleumlámpa égne, nem villany. Nem veszed észre, hogy a házhoz egyáltalán nem vezet telefonkábel, pedig ha látnád, mindenképpen visszafordulnál. Amikor felmész a lépcsőn a bejárati ajtóhoz, még nem tudod, milyen sors vár rád. A mai éjszakádat nem fogod egyhamar elfelejteni...